KALOT-ház

A műemlék adatai

Kód: HR‑II‑m‑B‑12744

Datálás: 1941–1943

Történeti adatok  

A csíksomlyói KALOT-házat Kós Károly tervezte 1941–1943 között a római katolikus egyház megbízásából. Az épület három különálló pavilonból áll, amelyeket fedett tornácok kötnek össze, és a Szék útjával párhuzamos kétszintes iskolaépület valamint a kegytemplom szomszédságában helyezkedik el. A különböző funkciójú pavilonok lakó- és oktatótereket, közösségi termet és előadótermet foglalnak magukban, megőrizve a hagyományos székely építészeti jellegzetességeket.

Az épületet a Csíki Magánjavak, a székely közbirtokosságok és a magyar állam támogatta, a kivitelező a csíkpálfalvi Ferencz S. Imre volt, a kő- és famunkákat helyi mesterek végezték. Kós Károly gyakran személyesen ellenőrizte a munkálatokat, hogy a művészi és közösségi célok harmonikusan valósuljanak meg.

1942-től itt működött a KALOT Székely Népfőiskola, amely a székely ifjúság számára nyújtott oktatás által általános műveltséget, népi mesterségeket, néptáncot, népzenét és hagyományőrzést, valamint a lányoknak szóló KALÁKA Leánynépfőiskolát. A háború alatt az iskola tevékenysége megszűnt, az épületet később a német hadsereg, majd állami oktatási intézmények használták.

1991 után az egyházi tulajdonba visszakerült, új szárnnyal bővült, és 1997-ben a Jakab Antal Tanulmányi Házzal fedett folyosóval kötötték össze. Ma a Gyulafehérvári Caritas csíkszeredai kirendeltsége, otthoni beteggondozó szolgálata és a Jakab Antal Ház előadótermei működnek itt.

A KALOT-ház nemcsak a székely népfőiskolai hagyományok emléke, hanem élő közösségi tér is, ahol a múlt és a jelen találkozik, bemutatva a helyi kultúra, oktatás és közösségi élet gazdag örökségét.

Válogatott irodalom

Vofkori László: Székelyföld útikönyve. 2. kötet. Békéscsaba, 1998.

Sepsiszéki Nagy Balázs: Székelyföld falvai a XX. század végén 2. kötet. Csík-, Kászon- és Gyergyószék. Budapest, 2000.

Miklós József: Csíki Lexikon. Csíkszereda, 2004.

Gall, Anthony: Kós Károly műhelye. Budapest, 2002.

Cseke Péter: Paradigmaváltó erdélyi törekvések. Kolozsvár, 2003.

Cseke Péter: Jöjjön el a mi időnk. Csíkszereda, 2005.