100 lejes feleség - sorsképfestés

A „100 lejes” feleségek néprajzát kevés dokumentum jegyzi le, de annál több láthatatlan történetet őriz a kollektív emlékezet. Székelyföld falvaiban, a kor társadalmi helyzete miatt, a házasság sokszor nem szerelemből, hanem szükségből köttetett. A nősülés „átmeneti orvoslására” szolgált a hozott, kerített vagy megvásárolt asszony – egy sors, amely leginkább a moldvai csángó leányokat érintette.

Ők voltak azok, akik emberi, családi vagy társadalmi okok miatt rákényszerültek, hogy elhagyják szülőföldjüket, s idegenben keressenek új otthont, kapaszkodót, életet. Balázs Lajos néprajzkutató így ír róluk: „Bákóiak, de magyarok, katolikusok, jól beszélgetnek, jó dolgosak, s jól rendezik a gyermekeket.”A kor ítélete gyakran igazságtalanul esett rájuk – a nőket minősítette, nem a körülményeket, nem a rendszerek hibáit, és nem a férfiak eltérő szándékait.

Előadásunk ezeknek az elszármazott lányoknak a személyes történeteit idézi meg.
Mit jelent elhagyni a forrást, és idegenbe szakadni?
Mit vállal egy leány azért, hogy asszonnyá lehessen?
Hogyan alakul benne az azonosulás, a változás és a megmaradás hármasa?
Milyen arca lehet a házasságnak – s megszülethet-e benne a szerelem?
A női sorson túl e történetek a kapcsolódás természetéről is szólnak: arról, hogy férfi és nő hogyan képes – hitben, közösségben és emberi méltóságban – együtt maradni a világban.

• Tánckar: Antal Katalin, Bakos Gellért-István, Balázsi Boróka, Berze Gellért-Bence, Csog Lehel-Zoltán, Demeter Gyöngyi, Fábián Gergely, Faluvégi Erzsébet, Fülöp Csaba, Gábos Szabolcs, Hajdó-Nagy Annamária, Hajdó-Nagy Lóránt, Jobb-Orbán Henrietta, Mátéfi Ágota, Sipos Réka-Katalin, Szabó Adrienn
• Rendező-koreográfus: Lőrincz Hortenzia