chevron_right
Helyi hivatalos közlöny

A SZÉKELY BEFOGADÁS ÜNNEPE

54 Gir 4884 Jpg

Ma már közismert tény, hogy az első világháborúban, 1916 nyarának végén több mint kétszázezer székely menekült az anyaországba. Hajdúnánás akkor 3200, főként Csík vármegyei menekültet fogadott be, és támogatták őket jó egy esztendőn át. Ezen történelmi esemény tiszteltére rendezték meg 2023. október 15-én Csíkszereda és Hajdúnánás együttműködésével a Székely  Befogadás Emléknapját Hajdúnánáson.

 

Hajdúnánás már több mint tíz esztendeje tartja számon helyi megemlékezés szintjén azt a tragikus eseményt, amikor a nagy háború kellős közepén, 1916-ban a románok hadüzenet nélkül betörtek Erdélybe és a székelyeknek menekülniük kellett. A székely menekülésre való helyi megemlékezés egy idő után ketté vált; a menekülésre a római katolikus egyház berkein belül emlékeznek, míg a befogadásra városi szervezés keretei között Hajdúnánáson, a Trianoni emlékmű előtt.

Az idei évben a Bethlen Gábor Alapkezelő által „Magyar-magyar közösségi kapcsolatok támogatása” célra a Hajdúnánás Városi Önkormányzat részére nyújtott támogatásnak köszönhetően a székely befogadás ünnepén közös történelmi múltunk felidézése mellett a Csíkszereda és Hajdúnánás között 2017 óta fennálló testvértelepülési kapcsolat ápolására is lehetőség nyílt. Csíkszereda küldöttsége részéről Sógor Enikő alpolgármester asszony emlékezett a 107 évvel ezelőtt történtekre, és fejezte ki a csíkiak soha nem múló háláját. A folytatásban Wass Albert megrendítő versét, a Bujdosó imáját hangzott el Nagyidai Gergő tolmácsolásában. Amit a költő versében, hazájától, nemzetétől elszakítva, száműzetésének keserves-fájdalmas érzéseit fogalmazta meg, azt a moldvai csángók a Hazám, hazám csendes hazám című keservesben, amelynek a Csík zenekar által feldolgozott változatát Munkácsi Anita művésznő előadásában hallhatták. Abban az esztendőben Hajdú vármegyére és a vármegyei közigazgatásra is igen megterhelő, mai szóval igen nehéz logisztikai feladat várt, hol, hogyan tudják a menekülőket a legjobban elhelyezni a megyében. Erre is emlékezett Tasi Sándor Hajdú-Bihar Vármegye Önkormányzatának alelnöke.

1916-ban, azokban a napokban, hetekben a bizonytalanság, a félelem lehetett úrrá mind a menekülőkön, mind a befogadókon is; mi lesz velük, hogyan tudnak majd együtt élni, ki tart-e a szűkös élelem újig, milyen életük lehet majd a „pápista faló” reformátusok között a katolikus székelyeknek. De minden rendben volt, a város, az ország példamutatóan fogadta és élt együtt a menekültekkel egészen a következő év nyaráig. Mindezekről is szólt emlékező beszédében Szólláth Tibor polgármester.

A folytatásban a Cifraszűr Néptánc Egyesület Hajnalfa néptánc csoportja – stílusosan – felcsíki táncokat mutatott be. A szabadtéri ünnepi percek zárásaként a Trianoni emlékmű talapzatán a kegyelet és emlékezés koszorúit helyezték el az intézmények, szervezetek.

Az emlékezők a szabadtéri program után a városházán annak a Berencsy János polgármesternek az emléktáblájánál helyeztek el virágokat, aki 1916-ban példamutatóan megszervezte sok más társával együtt a befogadás, a menekültek elhelyezésének nem kis feladatát.

Csíkszereda városa pedig gyönyörű ajándékot adott át a befogadó hajdúk kései utódainak: a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Boldogasszony tenyerén című táncjátékát, amelyben ott van népünk ősvallásának emléke, a Napba öltözött asszony, Babba Mária, az istenanya, Boldogasszony tisztelete és a komplett kis magyar néprajz, az emberélet fordulóinak táncban, zenében megfogalmazott látványa, üzenete, a magyarság hite.

Az emléknap testvértelepülési együttműködéssel történő megszervezésével a háborús viszontagságokban mutatott példaértékű összefogás jelentőségére és a nemzeti egységünk megtartására hívtuk fel a határon innen és túl élő magyarság figyelmét.    

 

„A testvér-települési program a Magyar Kormány támogatásával valósult meg.”

        

54 Gir 4884 Jpg